Mit láthatott Baglyaskő vára

Lapozgatom egy készülő kis könyv oldalait a számítógépen. Sorra jelennek meg a sűrűn teleírt lapok, régi fotók. Évszázados lépésekkel megyünk vissza a történelemben. A történet nagyon régen a X. században kezdődhetett. Valószínűsíthető, hogy már ekkor, Baglyaskőnél őrhely, útellenőrző pont működött. Ekkor még nem volt vár, csak a természet adta búvóhely. A kettős vulkáni embrió elegendő védelmet biztosított. Jelentőségét földrajzi helyzete és természeti adottságai határozták meg. A kelet-nyugati és az észak-déli utak találkozásánál, a Karancs déli lejtői mentén vezető útvonal olyan pontján állt, ahol a mocsaras, lápos terület miatt csak egyik oldaltól lehetett megközelíteni.

A több száz éves mozaikkép összerakásához csak kevés forrás áll rendelkezésre. „A források hiányát sok esetben csak analógia alapján lehet áthidalni, azokról a helyekről kell kölcsönözni a folyamatok leírását, melyek a vizsgálatunk tárgyát képező területtel közel azonos helyzetben voltak, de több tényanyag maradt fenn róluk.” Így fogalmaz a kötet bevezetőjében Cs. Sebestyén Kálmán levéltáros, a szerző. Nem véletlen, hogy már a címben is feltételes módot, és a fehér foltok kitöltéséhez analógiákat használ. A vár építésének és szerepének történetét csak egy szélesebb háttér felrajzolásával lehet bemutatni. Erre vállalkozik a kötet szerzője, szorgalmas kutatómunkára épülő – tényanyagot és megalapozott következtetéseket tartalmazó – tanulmányában. A vizsgált időszakon – a XIV. század elejétől, Baglyaskő várának első írásos említésétől a XVII.-XVIII. század fordulójáig, Baglyasalja új helyre településének valószínűsíthető időpontjáig – szinte kézen fogva vezet végig bennünket a történelmen. A kibontakozó, csaknem négy évszázadon átívelő történet, a nagybirtokosok viszálykodásait és a köznép szenvedéseit, terheit is bemutatja. Látjuk, hogy nem volt véletlen a gyakori birtokváltás, hiszen a korabeli birtokosok, a Kacsics nemzetség tagjai is, egymás ellen fordultak, vagy a királyi hatalomhoz fűződő kapcsolataik különbözősége miatt, kegyvesztettek vagy birtokszerzők lettek.

A viszonylag békésebb időkhöz képest tovább súlyosbodott a helyzet a török hódoltság idején.

A jobbágyok, zsellérek kettős szorításba kerültek. A török természetben, a magyar birtokos pénzben követelte az adót. Nem sokat változtatott a helyzeten az sem, ha a szultáni hivatalnokok a „Fényes Portának” írt jelentésekben védelmet kértek az emírek, szpáhik törvénytelenségei ellen. A portyázó végváriak, a törökök és a magyarok is feldúlták az útjukba eső falvakat. Nem ok nélküli, tehát, hogy ez idő tájt sok település elnéptelenedett, lakosai elpusztultak, vagy más helyre költöztek. Ebben az időben semmisült meg több környékbeli település, Kotyháza, Salgó falu, Zagyva, Somoskőalja, stb. is. Baglyasalján, az 1674-es egyházi összeírás, még 65 hívőt számlált. 1695-ben még három jobbágytelket és négy pusztatelket vettek számba. Egy 1698-as összeírás azonban már elhagyott helyként említi a vár alatti falut.

Az 1700-as évek legelején – tehát 300 éve - a szomszédös völgyben, a mai helyen folyt az élet.

A Baglyasi Mesélő sorozatban megjelenő, elegáns kis kötetet, melyet városunk polgármestere Székyné dr. Sztrémi Melinda ajánl az érdeklődők figyelmébe, rövidesen olvashatják mindazok, akik szeretnék megismerni lakóhelyük, Baglyasalja és Salgótarján régmúltját.

Szilasi András
a könyv szerkesztője

Forrás: Baglyasi Hírmondó